Mottónk: Az ember nem eszi meg a személyes ismerőseit.
Sok helyen jártunk már a világban, távoli, különleges tájakon. De már egymástól függetlenül is tudtuk, hogy az úti cél valahol itthon van. Valahol, ahová nem ér el a zaj és a mesterséges fény. Valahol, ahol egy természeti közösség tagjaiként együtt élünk, együtt lélegzünk a többi fajjal. Tanyánkon őzek és nyulak legelésznek, hollók, ölyvek, és más gyönyörű ragadozó madarak keringenek. Télen, naponta több száz madár érkezik etetőinkhez, fácánok landolnak a domboldalon, varjak csipegetik fel a lehullott magvakat a kecskék karámjában.
A természet szeretete és tisztelete minden egyes döntésünket befolyásolja. A ház, amelyben élünk, szalmából, vályogból, kőből és akácrönkökből épült, csupa helyi alapanyag felhasználásával. Háztartásunkban a legapróbb részletekig figyelünk a környezetvédelemre és az állatjóléti szempontokra. Tanya ide vagy oda, kutyáink ugyanúgy velünk élnek a házban, kanapén alszanak és részesei a család vérkeringésének. Lovaink egész nap szabadon, több hektáron nyargalászhatnak. Az állataink a barátaink, a húshasznosítás akár saját céllal, akár eladással kizárt. Így van már ivartalanított bakkecskénk, aki fűnyíróként és házi kedvencként funkcionál, és ezt biztonsággal teheti, amíg él.
Amióta itt élünk, soha nem unatkozunk. Egy tanyán mindig van mit tenni, a fotelben hátradőlős, “most mindennel készen vagyunk” érzést el kellett engednünk, amikor kiköltöztünk. A tanyánkon adott az a lehetőség, hogy vendégházakat alakítsunk ki és szálláshelyet biztosítsunk, a hosszú távú terveink ebbe az irányba mutatnak. Jelenleg lovasoktatással foglalkozunk, illetve olyan tevékenységekkel, amelyek a fa köré csoportosulnak. Ez a pillér valahogy kinőtte magát az évek során, egy kis céget szerveztünk rá. Bízunk benne, hogy hamarosan mások is megismerhetik és megtapasztalhatják azt a természetközeli, megnyugtató érzést, amit ez a tanya jelent az összes patás és nem patás falkatagunkkal együtt. A tagokat az egyszerűség kedvéért bontjuk kettő- és négylábúakra.
Akik elhagytak minket