Előszó

Amikor egy másfél éves külföldi tartózkodásom után hazaértem, a kinti programkoordinátoraim előre szóltak, hogy ne vegyem zokon, ha az itthoniakat nem igazán érdekli majd az élménybeszámolóm. Az eseményekből és élethelyzetekből, amelyek az én fejemben teljes egészet alkotnak, ők csak töredékeket kapnak, és a mozaikokat nem tudják, és nem is feltétlenül akarják összeilleszteni, mert távoli és megfoghatatlan számukra az egész. És tényleg így történt. Családtagjaim udvariasan figyeltek rám, majd az első adandó alkalommal elterelték a szót és az itthoni történésekről kezdtek el beszámolni nekem. Fontosabbnak tartották, hogy képbe kerüljek a hazai eseményekkel, nem utolsó sorban én tudtam őket követni, hiszen a történet minden szereplőjét ismertem.
Évekkel később egy lovas barátom feltett néhány kérdést Kentuckyról, a telivértenyésztésről, a derbyről. Órákig beszélgettünk, részletesen felidézve a másfél év élményeit. Ez, és a későbbi hasonló tapasztalások egyértelművé tették, hogy nincs rossz történet, csak a megfelelő célközönséget kell megtalálni.
A külföldi élménybeszámolókkal szemben ennek a blognak talán az lehet az előnye, hogy hazai közegben, hazai célközönségnek íródik. Ajánljuk mindazoknak, akikben ugyanúgy ott motoszkál az a valami, ami bennünket is kihozott ide. Akit nem vet vissza, földút, sár, gumicsizma, hajnali ébredés, kutyaszőr és lószag. Akinek elég volt a bentonrengetegből, és valami természetesre vágyik. Csendre. Nyugalomra. Energiára. Ajánljuk annak, akinek minden vágya, hogy lovat tartson. Nem bértartásban, hanem otthon, családtagként. És végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik hozzánk hasonlóan már meglépték ezt a lépést és szeretnének egy jót mulatni a sorstársakon.