Csacsi a házban

Egy régi barátunk mindig azzal ugratott bennünket, hogy szobakuvaszunk van. Ezen mi különösebben nem is akadtunk fenn, persze, hogy bejöhet, ha már egyszer családtag. De arra azért nem voltunk felkészülve, hogy a csacsi besétál az étkezőbe, miközben éppen ebédelünk. Bár először jópofának tűnt, úgy gondoltuk, hogy a tanyasi feelingbe belefér, hogy egy szamár jár-kel a házban, de amikor lerabolta az összes zsemlét a szekrényről és estére nem maradt semmi pékáru a gyerekeknek, akkor egy kicsit összevontuk a szemöldökünket.

A csacsi, aki egyébként Baba névre hallgat – kisebb fajta keveredést okozva ezzel a családi nomenklatúrában – mentett jószág. A helyi állatmenhely vezetője szedte össze valahonnan több kutyával együtt. Gyorsan szereztek (mentettek) neki egy lótársat, és évekig éltek vidáman a menhely lakóit és dolgozóit boldogítva. A dráma akkor kezdődött, amikor az öreg kanca egy kólikában feladta a küzdelmet, és a csacsi egyedül maradt a sok kutya között. Szereztek neki egy másik lovat, de vele több gond is felmerült, így ő tovább ment egy nagylegelős lómenhelyre. A csacsi újra egyedül maradt, napokig ordított, aztán öt napra szabadságolta magát, és amikor megtalálták, nagyon nem akart hazamenni. Így jöttünk képbe mi. Lovak, kecskék, tehenek, nagy terület, legelő, mi kellhet még egy csacsinak? Most már tudjuk: zsemle a konyhaszekrényről. Pizza. Kartondoboz. Kávé.

Kezdetben Baba székhelyét az udvarban helyeztük el. Itt a kerítésen keresztül beszélgethet a lovakkal, a túloldalon látja a kecskéket és a teheneket, a kutyákkal pedig már amúgy is tudta, hogyan kell együtt élni. De azt vettük észre, hogy leginkább az emberekhez húzódik, a vendégeket mindig nagy érdeklődéssel fogadta, mint egy jól képzett hostess. Később napközben átvittük a kecskékhez és a tehenekhez, de esténként hangos ordibálással adja a tudtunkra, hogy most már visszajönne. A kérésének nehéz ellenállni, mert zeng az egész hegy.

Úgyhogy lett egy társalkodó szamarunk. Ha kell odabújik hozzánk, csatlakozik a baráti beszélgetésekhez, a reggeli kávézáshoz, körbe viszi a gyerekeket az udvaron, fogócskázik egy kartondobozzal a szájában, vagy csak heverészik az ajtó előtt. Falkánk ismét egy rendkívül hasznos taggal bővült.