Aprítéktüzelés

Amióta Iván megvette ezt az ágaprítógépet, nem sokat látom itthon. Egyre-másra jönnek a felkérések: kivágtak egy fát, tűntesse el az ágakat, a telek leginkább egy dzsungelre hasonlít, ráadásul szúr, tisztítsa ki és persze ne maradjon ott semmi, egy halom ág maradt az udvaron a metszés után, útban van, csináljon valamit, és folytathatnám. A sürgés-forgás egyik hozadéka, hogy a tanyán halomban áll a faapríték. És mivel a ház ura gyakran van távol, kénytelen voltam megtanulni a begyújtást. Aprítékkal, mi mással. Ettől persze még nem lettem az aprítéktüzelés nagy mestere, de ha kedvező a kinti hőmérséklet, a páratartalom, a széljárás és a csillagok állása, akkor akár egy szál gyufával is képes vagyok produkálni az otthon melegét. És ez ad némi sikerélményt.

Egy aprítéktüzelő kazánnal valószínűleg még egyszerűbb lenne a dolgom, de alapvetően a kályhánkkal is működik a dolog, csak keverni kell az aprítékot hasábfával. Az persze nem rossz, ha mindegyik száraz. Itt a napi adag, két vödör apríték és egy kosár hasábfa.

A vödrök 20 literesek, a súlyukat nem mértem le, de nem túl nehezek, ebben az adagban most száraz levelek is vannak, lehet, hogy ezért megy olyan könnyen a begyújtás. Ez a mennyiség egész napra befűti a teljes házat, ha a kinti hőmérséklet nem megy lejjebb úgy nullánál. Ennél hidegebb időben kétszer szoktunk begyújtani, kétszer ennyi cuccal.

Itt a kályha, mostanában nagyon jóbarátok vagyunk. Korábban voltak nézeteltéréseink, de aztán megtaláltuk a közös hangot.

És így néz ki bepakolva. Természetesen a gyújtóssal sem kell bíbelődnünk, az apríték gyújtós is egyben. Erre még jön egy kis papír és már lobbanhat is az a bizonyos szál gyufa.

Ahogy állítgatom a rostélyt, nosztalgiával gondolok arra, amikor Iván tette ugyanezt, akár 15-20 percig is bámulva a tüzet, mint dr. Gróh a termokokszot. Évekig poénkodtam rajta. Megpiszkálom a tüzet, nekitámaszkodom a kályha téglafalának és megvárom amíg átjár a meleg. Mert az ember melegségre vágyik.